A táj és az ember harmóniája a Fertő-tájon

Az ember évszázadok óta alakítja át a környezetét minden földrészen, minden országban, ahol él. Általában ennek a tájalakító tevékenységének fő célja a kezdetektől a megélhetés volt: gabonát szerezni a megművelt földből, állattartás során húshoz, tejhez jutni; erdők, vizek használatából szintén élelemforrást biztosítani. Ezért az ember erdőket írt, mocsarakat csapol le, töltést épít, utakat alakít ki, fákat telepít a talaj megkötéséhez, legelőket hoz létre, új állat- és növényfajokat telepít be; mindezzel teljesen átformálja a környezetét. Aztán ahogy ezt a tevékenységét befejezi, a természet visszahódítja a tőle elvett területet, de azt már azokkal a fajokkal tudja megtenni, amelyeket az ember otthagyott. Már nem lesz ugyanaz a táj, a föld, az erdő, a víz, mint az évszázados emberi beavatkozás előtt volt. A harmónia felborult az ember és a környezete között, az ember nem hagyhatja magára ezután az általa átalakított tájat, a felelőssége már elévülhetetlen.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben laikusként, amikor részt vettem a Vándorok csapattagjaként két társammal a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság programján az Interreg VI-A Magyarország-Szlovákia Program keretében „Bioszféra-rezervátumok közösség- és természetalapú fejlesztése a magyar-szlovák határ mentén a biológiai sokféleség közösvédelme és gazdagítása érdekében” című projekt bemutató természetjárásán. „A projekt egyik fő célja a Fertő Bioszféra Rezervátum megismertetése a helyi közösségekkel, az itt élő és gazdálkodó szervezetekkel. Fontosnak tartjuk, hogy a rezervátum védett pufferterületének megismerésére is lehetőséget adjunk azért, hogy a helyi lakosság körében is minél jobban elterjedjen és megértésre találjon a természetközeli élőhelyek fenntartásának jelentősége és az ezzel kapcsolatos kihívások kezelésének fontossága.”

Az egynapos tanulmányút során szakmai vezetéssel mutatták be nekünk a Fertő-Hanság Nemzeti Park munkáját, amely során igyekeznek visszaállítani a Fertő-táj régi természetes környezetét: lápréteket, gyepeket hoznak létre az 1860-as években az Eszterházyak idejében, majd a 20. században folytatott munkálatok során kialakított termőterületek, ezüstfás erdőségek helyén. Mert a Fertő-táj természetes környezete nem az erdő, hanem a gyep, a láprét volt, amelyet a kiöntő Fertő folyamatosan nedvesen, „tocsogósan” tartott harmonikus életteret biztosítva a halak, kétéltűek, mindenféle víziállat részére. (Bár a harmónia alatt élethalálharc folyt az állatok között az életben maradásért.) A Bioszféra Rezervátumként működő nemzeti parki területeken elhivatott munka folyik a Fertő-táj Magyarországon egyedülálló növényi- és állati fajsokszínűségének megtartására, az invazív (idegenhonos) fajok visszaszorítására.   

Mert a természet ezt önállóan, öngyógyítással már nem tudja megtenni. Az ember felelőssége óriási, hogy az évszázados átalakító tevékenysége után a természetet segítse abban, hogy annak élettere rendbe jöjjön, újra virágozzanak a régi növények, újra megjelenjenek és megéljenek a régi állatok a Fertő-tájon. Tudatos környezetgazdálkodással, legeltetéssel, kaszálással, vízgazdálkodással küzdenek azért, hogy a mi környezetünk egészséges és fenntartható maradjon: a Fertő-tó és a Fertő-táj szépségében gyönyörködhessünk, családunkkal sétálhassunk a Nemzeti Park területén és azon túl is. Hiszen a Nemzeti Park területe olyan nagy, hogy én például nem is gondoltam volna, hogy a Szárhalmi-erdő, a Tómalom vidéke is az ő gondozásuk alá tartozik.

A bejáráson megismertük a terület földrajzi és történelmi eredetét, a szürkemarhatartás évszázados tudományát és jelenlegi formáját. Hallottam itt érdekességet a komor bika, a göböly fogalmáról, amit remekül tudok majd a tanári munkámban hasznosítani. Embernagyságú nádasban gázoltunk, talpunk alatt vastag tőzegréteg, madarakat (gyurgyalag, nagy kócsag, gólyatöcs) figyeltünk meg távcsövön keresztül, kiállítótereket jártunk be. Én még ilyen mélységeiben nem ismertem a Nemzeti Parkot, fantasztikus lehetőséget kaptam ezzel a tanulmányúttal arra, hogy értsem is azt, amit eddig is láttam.

De a legfontosabb, amelyet tovább kell adnom és mindenkinek elmondanom ezen a csodálatos tájon: Őrizzük tudatosan a szépet és természeti sokszínűséget a Fertő-tájon (is)! Gondolkodjunk és tegyünk felelősségteljesen azért, hogy ezt ne csak mi, hanem a gyermekeink is élvezni tudják majd. Gyönyörű helyen élünk itt Sopronban. Csodálatos hegyek vesznek körül bennünket, a Fertő-tó „lehúzza” a nagy esőket, védi a fagytól a szőlőültetvényeket, hogy finom bort ihassunk, a környékbeli falvak finom gyümölcsei és zöldségei elkápráztatnak bennünket, és hagyományaik őrzésével gyarapítják tudásunkat.  Nyissuk ki a szemünket ezekre a szépségekre, lassítsunk kicsit és élvezzük a minket körülvevő világot. Nagyon sok képet készítettünk növényekről, állatokról, a Fertő-tóról; mindezek ne csak képekként maradjanak meg, hanem a valóságban is!

U.i: A politikát nem kívánom belevenni ebbe az írásba. Aki a Fertő-tájon jár látja-tudja, hogy mi történik. Az én tiszteletem még nagyobb lett az itt folyó környezetvédő- és megőrző tevékenységet végző elhivatott szakemberek iránt. Sokszor elhangzott, hogy nem akarunk semmilyen politikai oldalhoz tartozni és ezt hat éve rendületlenül betartjuk, és tartani is kívánjuk. A mi tisztünk az épített és örökölt emlékek és szépségek megőrzésének a védelme, és erre a figyelem felhívása. Ezt képviseljük, ezt tanultuk és erre szeretnénk mi is tanítani a jövő nemzedékét.

                                                                                   Tóth Anikó, az egyik Soproni Vándor